Vasárnap volt szerencsénk élőben megtekinteni a Magyar Kupa döntőjét. A diósgyőri szektorban foglaltunk helyet, személyem és 9100 harcostársam, akik a miskolci csapat sikeréért szorítottak. Mondanom sem kell, idén nem mi nyertünk a kupát, és véleményem szerint nem a jobb csapat nyert, de a gratuláció mindenképpen jár az Újpest csapatának.
Az viszont elgondolkodtató, hogy két eléggé rivalizáló szurkolótábort mennyire össze tudja kovácsolni egy közös ellenség, mégpedig a Magyar Labdarúgó Szövetség. Miután országunk valaha élt legnagyobb jótevője, beültette haverotokat Csányi Sándort (nem a Kontrollos gyereket) az elnöki bőrfotelba, pofátlanul azon ügyködnek, hogy minél mélyebbre süllyesszék az amúgysem a fellegekben járó magyar labdarúgást. Minden elfogultság nélkül, de vegyük csak a Diósgyőr esetét. Adott egy klub, egy fantasztikus szurkolótáborral, amely szerintem a legjobb az országban, mert minden esetben kiállnak a csapat mellett, nem csak amikor megy a szekér, és szinte kivétel nélkül mindenki lokális kötődésű az egyesülethez (én is 3 évet éltem Miskolcon), míg mondjuk a Fradinál minden putriban találsz egy "szurkolót", akik életében még csak a stadion környékén sem járt, és csak azért szurkolnak a Zöld-fehéreknek, mert divat nekik szurkolni. Továbbá mind játékoskeretében mind játékstílusra szimpatikus a csapat, Ők megpróbálják valóban játszani a futballt és rengeteg fiatal játékos található a keretben, Magyarországon pedig nem divat fiatal játékosokat játszatni. Végül a szerényebb adottságok ellenére, idén két kupadöntőt játszottak (amiből az egyiket meg is nyerték a Videoton ellen) és a felsőházban is végeztek a bajnokságban, úgy, hogy az utolsó pillanatig versenyben voltak a dobogóért.
És ez azért is nagy szó, mert a csapattal ott basznak ki ahogy tudnak. Vegyük csak Tomislav Szivics mester 6 hónapos eltíltását (amúgy egy valóban jogtalan nyilatkozata miatt) mindennemű sporteseménytől, szóval még edzést sem tarthat. Ugyan fellebezés történt és újra is tárgyalják, de ez pont elegendő volt arra, hogy ne ülhessen ott a csapat kispadján a kupadöntőben, ami az egyik oka is a vereségnek. Aztán véletlenül a szövetség pont Solymosi Péter játékvezető urat rendelte ki a mérkőzés levezetésére, akiről köztudott, hogy utálja a DVTK csapatát, valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy a hosszabbításban jogtalanul állította ki Kádár Tamást, ami szintén az egyik oka volt a vereségnek, arról nem is beszélve, hogy ezek után még 4 mérkőzésre el is tiltották a válogatott védőt, mert csúnyán beszélt az esett után a sporival...
Érdekes módon ilyenek nem történnek más csapatoknál, ahol a vezetőség jóban van Vityáékkal.
Megjegyzésként, egy remek meccs volt, amit mindenképpen a magyar futball ünnepeként lehet csak jellemezni. A csapatok valóban kiadtak magukból mindent. 22 000 ember tekintette meg a találkozót és annak ellenére, hogy kiemelt kockázatú mérkőzésnek minősítették, én nem tudok szurkolói rendbontásról. A két szurkolótábor csak a saját csapatával és időnként a játékvezetővel és a Szövetséggel volt elfoglalva, nem szidalmazták egymást és az újpestiek szimpatikus módon megtapsolták a miskolci csapatot is, szóval inkább több ilyen mérkőzésre volna szüksége a magyar focinak és nem kacsalábon forgó stadionokra...
