Ugyan hivatalosan már júniusban felmondtam a munkahelyemen, de tudtam, hogy kevesen vannak, így bevállaltam, hogy alkalmi munkavállalóként besegítek heti 2x 3x, amíg nem találnak embert. Ennek ellenére rendre 5 napot dolgoztam egy héten, amivel nincs is semmi probléma, több pénz nekem, csak amikor elmentem fesztiválozni vagy akárhova, megkaptam, hogy állandóan szabadságra megyek, nincs is ennyi szabadnapom. Kéthete két napot dolgoztam, mert a Szigeten ünnepeltem a születésnapomat, majd orvoshoz kellett mennem, mert mint kiderült, meg kell műteni a szakadt ínszalagot az ujjamban. Múlthéten szintén két napot dolgoztam, mert 20.án ugye munkaszünet volt, utána meg inkább azokkal a barátaimmal kempingeztem, akiket évente csak 1x láthatok ilyenkor.
A műtétemet most szerdára írták ki, ami után 6 hétig lábadozok, így úgy terveztem, hogy azután már nem mennék vissza erre a helyre dolgozni, hanem már mennék Stockholmba, mert jött egy ilyen lehetőség, hogy ott dolgozhassak. Apropó, már ezért is nekem estek, amikor mondtam, hogy ugyan minek akarok én elmenni, amikor ez a mostani munka nem olyan rossz.
Ma reggel bementem dolgozni, mert ezt a két napot beígértem, de úgy tűnik, hogy elfelejtették, mivel igencsak meglepődtek, hogy ott vagyok. Erre mondtam, hogy ha valóban nem számoltak velem, akkor én inkább hazajönnék, mert a hétvégén sikerült megfáznom és akkor a műtét előtt megpróbálnám kirúgni magamat, mert betegen nem műtenek meg. Erre megkaptam a lebaszást, hogy rám nem lehet számítani, meg különben is másnak is vannak gondjai és bemegy betegen dolgozni.
Ezek után összepakoltam a motyómat és hazajöttem.
Igazából nem is számítottam rá, hogy megértik azt, hogy betegen nem műthetnek meg egy társaságtól, akiktől megkaptam, hogy nagyképű vagyok, amiért én többre tartom magam annál, hogy napi 5000 forintért mindennap Tompára autózzak. Igazából ez is csak egy plusz lökést adott, hogy igenis nincs más opció mint külföldre menni, mert az nemhiszem, hogy csak itteni jelenség azt, hogy az embereknek tökéletesen megfelel a havi 70-120 közötti fizetés és az, hogy ez éppen elegendő arra, hogy a létminimumnál éppen csak egy kicsivel jobban éljen.
Persze én értem azt, hogy sokaknak lehetőségük sincs jobbra vagy nem képes többet kihozni magából, amivel nincs is probléma, de engem ne nézzen le azért, mert én ennél többre vágyok és úgy érzem, hogy igenis több van bennem.
Na mindegy is, elég hosszúra sikerült, de ez most kikívánkozott, meg amúgy is régen írtam...
